Írás- és prezentációkészítés

A jegyzet Hülber László kurzusa alapján készült, átemelve részletetket részben vagy egészben szószerint, ezáltal nem az én tulajdonom. Kérésre innen eltávolítom.

A kurzus elvégzése az alábbi tanulási eredmények eléréséhez járul hozzá:

ISMERET

ismeri a prezentációk formai, tartalmi kialakítására vonatkozó irányelveket ismeri a hatásos előadásmód jellemzőit ismeri a tudományos szöveg kialakítására vonatkozó kritériumokat

KÉPESSÉG

képes a szakterületén releváns információk (szöveg, kép, médium) gyűjtésére és azokból érthető, esztétikus, a tudományos közlés szabályainak megfelelő prezentáció szerkesztésére képes olyan szóbeli online vagy offline előadás megtartására, amellyel a kívánt információkat a közönség számára érthető és élvezetes formában tudja átadni képes olyan szövegek megtervezésére, elkészítésére, amelyek tudományos igényességgel bírnak képes mások által készített tartalmakat fejlesztő módon értékelni

ATTITŰD

Nyitott saját esztétikai érzékének a fejlesztésére Nyitott saját előadásmódjának gyengeségeit felismerni és azokon változtatni Nyitott eddigi szövegkészítési gyakorlatán fejleszteni és új megoldásokat alkalmazni

AUTONÓMIA-FELELŐSSÉG

önállóan képes a megadott paraméterek, feltételek, oktatói/vezetői útmutatás mentén prezentációk szerkesztésére építő kritikákat felhasználva képes felkészülni, illetve javítani az előadási tartalmi, formai színvonalán és előadói technikáján önállóan képes több forrásból dolgozva tudományos szövegtartalmak alkotására olyan módon, hogy közben saját meglátásait is közvetíti


A fejlett kommunikáció ereje

  • Harari, Y. N. (2014). Sapiens: A brief history of humankind. Random House.

TUDOMÁNYOS SZÖVEGÍRÁS Gyurgyák János (2019): A tudományos írás alapjai. Osiris kiadó, Budapest.

  • A téma feleljen meg a jelölt érdeklődési körének.
  • A források legyenek hozzáférhetőek (anyagi feltétel).
  • Ezek legyenek kezelhetőek is (szellemi feltétel).
  • A kutatási módszerek feleljenek meg a jelölt felkészültségének.

tudományos írással szemben támasztott minimális kritériumokat:

  • megfelelő kutatási probléma,
  • körülhatárolt téma,
  • helytálló érvelés, bizonyítás,
  • ellenőrizhetőség,
  • objektivitásra való törekvés,
  • kritikai látásmód,
  • szövegközlési konvenciók betartása,
  • tudományos nyelv használata,
  • terminológiai pontosság,
  • helyesírási szabályok követése,
  • hivatkozási és bibliográfiai szabályok betartása.

Bevezetés

  • Mi keltette fel az érdeklődésemet a témával kapcsolatban?
  • Mi az a tudományos probléma, ami miatt el kezdtem foglalkozni a témával?
  • Mi a jelentősége, tudományos relevanciája a témának?
  • Miért lehet mások számára is érdekes a mondandóm?
  • Miért ezt a címet választottam?
  • Milyen hipotéziseket állítottam fel?
  • Mit szeretnék bizonyítani?
  • Mi volt a célom a dolgozat elkészítésével?
  • Milyen szerkezetben közlöm a mondandómat?
  • Kinek tartozom köszönettel a kapott segítségért?

Elméleti háttér

  • Mit tudunk az adott témában?
  • Kik és milyen eredményességgel kutatták ezt a témát?
  • Milyen elméleti keretbe és perspektívába helyezhető a kutatásom?

Hipotézisek

  • Mely kérdéseket, feltételezéseket állítottam a vizsgálat középpontjába?
  • Milyen feltételezések fogalmazhatók meg az elméleti háttér alapján?

Kutatási stratégia

  • Milyen módszertani alapokra helyezhető a kutatás?
  • Milyen konkrét módszereket választottam a kutatás lebonyolításához?

A választott téma alapvetően meghatározza, hogy milyen struktúra mentén építjük fel a mondandónkat, de a különböző lehetőségeket érdemes megismernünk:

  • Kronológikus struktúra, amikor időrendben mutatjuk be az egyes témákat.
  • Téma szerinti struktúra esetében az egymás utáni kronológikus, vagy logikus rendben következő témákat azonos szempont szerint elemezzük.
  • Szempontok szerinti struktúra esetén felborul a kronológikus sorrend és a kiemelt szempontok alapján rendeződik a tartalom.
  • Deduktív logika szerint az első részben kerülnek kifejtésre a fő(bb) tézisek és az azt követő fejezetek tartalmazzák a bizonyítást. Az általános tételtől haladunk a részletekig, a gyakorlatig.
  • Induktív logika szerint, az egymásra épülő kezdő és bizonyítást tartalmazó részeken keresztül jutunk el az utolsó fejezethez, ami a fő téziseinknek a kifejtése.
  • Régitől az újig struktúrában először az eddig kidolgozott elméleteket és eredményeket mutatjuk be, azok előnyeivel és hiányosságaival jutunk el az új elméletig, amelyet összevetünk az előzőekkel.
  • Általánostól a speciálisig felépítés esetén elsőként egy rendszer, egy elmélet, jelenség stb. általános megjelenését, érvényesülését mutatjuk be, majd onnan jutunk el a kisebb, speciálisabb előfordulásig.

A dolgozat záró részében foglaljuk össze dolgozatunk eredményeit, következtetéseit, megállapításait. Összegezve itt válaszolunk a felvetett kutatási kérdésekre. Kitérhetünk a dolgozat hiányosságaira, limitációjára.

Egyszer utaltunk már rá, hogy nem biztos, hogy a mű legelejével kell kezdeni az írást. Válasszunk ki inkább olyan részt elsőnek, amelyet nagyobb magabiztossággal tudunk kidolgozni. Különösen egzakt, konkrét, vélemény nélküli paraméterek leírásával lehet egyszerű az elindulás. Ilyen rész például a kutatási módszerek és eszközök, illetve elemzés nélkül a számszerű eredmények, diagramok. Ha ezeket elkészítettük, már nem lesz az az érzés lesz bennünk, hogy semmit sem írtunk eddig.

A végső ellenőrzéskor többek között a következő kérdéseket érdemes vizsgálni:

  • adtam egyértelmű és teljeskörű választ a kutatási problémára,
  • találhatók ellentmondások a műben,
  • egyezik a hipotézisem és a konklúzióm,
  • kellőképpen egységes a munka,
  • más-más időszakokban keletkezett részeket megfelelően dolgoztam össze,
  • vannak oda nem tartozó, kilógó részek,
  • fedik a címek a tartalmaikat,
  • követhető a dolgozat logikai íve, vagy vannak benne ugrások,
  • indokoltam a kutatási módszerimet,
  • definiáltam a szövegben szereplő fogalmakat,
  • jól használtam a terminológiát,
  • arányosak az egyes részegységek,
  • hivatkozásaim rendben vannak,
  • egységesen használtam a kiemeléseket.

Érvelés

A retorikai érvek erősorrendje:

  • a definícióból következő
  • összehasonlítás érvei (különbség, hasonlóság, fokozat)
  • viszonyukra vonatkozó érvek (ok-okozat, előzmény, következmény, ellentmondás)
  • körülményekre vonatkozó érvek (múlt és a jelent tényei)

Tolumin a következő érvtípusokat különbözteti meg:

  • tekintélyre hivatkozás: szaktekintély álláspontja valószínűleg helyes,
  • jelre hivatkozás: ha X bekövetkezik, akkor valószínűleg Y is be fog,
  • analógia: két hasonló jelenség más szempontból is hasonlítani fog,
  • ok-okozati viszony: két jelenség együtt következik be, tehát valószínűsíthető, hogy egyik oka a másiknak,
  • általánosítás: valami igaz egy jelenség egy részére, akkor igaz lesz valószínű az egészre is.

Érvelési hibák:

  • Mellébeszélés: a téma szempontjából irreleváns érvek sorakoztatása.
  • Homályosság: nem definiált fogalmak alkalmazása.
  • Tautológia, súlykolás: ugyanannak az állításnak az ismétlése.
  • Kétértelműség: több jelentéssel is bír egy fogalom, azonban nem eldönthető melyik értelemben használjuk.
  • Szavakon való lovaglás: amikor a véleménykülönbség csak a szavak különböző értelmezése miatt alakul ki.
  • Szalmabábcséplés: vitapartner véleményének direkt eltúlzása, torzítása.
  • Árnyékbokszolás: olyan vélemény védelme, amelyet csak a vitapartner kényszerít ránk, de mi sem értünk egyet vele.
  • Nagy számra való hivatkozás: a többség véleményére való apellálás.
  • Vágyvezérelt gondolkodás: amikor tények helyett a vágyak az iránymutatóak.
  • Demagógia és manipulálás: tények meghamisítása és igazként való feltüntetése.
  • Sugallat: látszatkeltés.
  • Szánalomra való hivatkozás.
  • Arany középút érvelés: helyes álláspont helyett egy köztes, kompromisszumos érv elfogadása.
  • Ok-okozat felcserélése.
  • Értelem helyett az érzelmekre való hatás.
  • Utána, tehát miatta: Ok-okozati viszonyt feltételezünk két esemény között, pedig csak időben egymás után következtek.
  • Körbenforgó érvelés: amikor a premisszákba belefogalmazzuk a konklúziót is.
  • Figyelemelterelés: Olyan érv hangoztatása, amely ugyan igaz, de nem tartozik a tárgyhoz.
  • Más is ezt csinálja: Egy állítást próbálunk meg úgy érvényteleníteni, hogy aki állítja, arról igazoljuk, hogy annak az ellenkezőjét már megtette.
  • Komplex érv: Egy kijelentésbe több állítás becsempészése, amelyek függetlenek egymástól.
  • Nem következik ebből érv: A premisszák és konklúzió között nincs kapcsolat, mi mégis következtetéseket vonunk le ebből.
  • Hamis dilemma: úgy mutatja be a helyzetet, mintha csak két alternatíva lenne, holott a valóságban ennél több van.
  • Nem tudás mint érv: Valamit igaznak vagy hamisnak elfogadni anélkül, hogy bizonyítva lenne.
  • Felosztás hibája: a rész alapján ítéljük meg az egészet.
  • Ad’hoc érvelés: Alkalmi érvek, amelyekből nem következik valójában semmi (releváns).
  • Logikára való hivatkozás: Egy hibás érvből még nem következik, hogy a következtetés is hibás.
  • Szerencsejátékos tévedés: azért, mert valami sokáig nem következik be, akkor feltételezzük, hogy nem is fog. Vagy fordítva.
  • Elsietett általánosítás: Túlságosan kicsi, nem reprezentatív minta alapján levont téves következtetés.
  • Hamis analógia: olyan hasonlat, amely valójában nem érv a dolog igazságtartalmát illetően.