/GondolatokAFavipiravirHatasossagarolEsATudomanyosVelemenynyilvanitasSzabadsagarol

Gondolatok a favipiravir hatásosságáról, és a tudományos véleménynyilvánítás szabadságáról

GNU General Public License v3.0GPL-3.0

Gondolatok a favipiravir hatásosságáról, és a tudományos véleménynyilvánítás szabadságáról

Ferenci Tamás

"Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát [...].
Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni,
tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak."

(Magyarország Alaptörvénye, X. cikk)


Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) január 31-én közleményt adott ki, mely szerint "rémhírterjesztés bűntette miatt" feljelentést tettek olyan cikkek kapcsán, amelyek "a favipiravir hatóanyagú gyógyszerek hatásosságát kérdőjelezik meg" a COVID-19 ellen. Álláspontjuk szerint ezek a cikkek "a koronavírus járvány elleni védekezés eredményességét is akadályozhatják, és alkalmasak lehetnek arra, hogy a betegek bizalma a gyógyszerekben és a gyógyszer által kiváltott gyógyhatásban megrendüljön".

Bár a sajtóközlemény egyetlen ilyen cikket sem nevesít konkrétan, de a favipiravirról a magyar sajtóban megjelenő cikkek csekély száma, és az OGYÉI közleményében megadott megjelenési dátum, valamint, hogy online cikkekről van szó, meglehetősen egyértelművé teszi, hogy melyik két írásra – 24.hu és qubit.hu – gondoltak (vagy ha nem is erre gondoltak, a közvélemény és a tudományos élet épp az előbbiek miatt ezekkel fogja azonosítani a feljelentésüket).

A tágabb kontextus megértése kedvéért érdemes felidézni, hogy bár kezdetben valóban voltak biztató eredmények, a legfrissebb, az ezzel kapcsolatos orvosi tudásunk egészét áttekintő és összegző meta-analízisek szerint a favipiravir-nak nem sikerült kimutatni a hatását az olyan, ún. keményebb végpontokra mint a halálozás (Kow et al, 2022) vagy a lélegeztetési igény (Özlüşen et al, 2021). Pozitív hatást csak a helyettesítő végpontokon (pl. a vírusmennyiség csökkenése) tudtak kimutatni, ott is csak csekély, valószínűleg klinikailag minimális jelentőségű mértékben (Deng et al, 2021, Manabe et al, 2021, Hassanipour et al, 2021). Megjegyzendő, hogy a közlemények egy része felhasznált a számításhoz két olyan tanulmányt, amiket időközben – hamisítás gyanúja miatt – hivatalosan is visszavont a folyóirat (Dabbous et al, 2021a, Dabbous et al, 2021b); mindkettő hatásosságról számolt be, így ezek elhagyása rontja az összképet. Bár a bizonyító ereje önmagában csekélyebb, de az érdekesség kedvéért hozzáteszem végezetül, hogy a témában egy hazai publikáció is megjelent a Szent László Kórházban végzett vizsgálat alapján, ez szintén nem tudta kimutatni a favipiravir semmilyen pozitív hatását (Szabó et al, 2021).

Miután a kórházban kezelt betegeknél nem sikerült érdemi hatást kimutatni, a kutatás abba az irányba fordult, hogy a járóbetegeknél, rögtön a tünetek megjelenése, illetve a diagnózis felállítása utána alkalmazva hatásos lehet-e a gyógyszer. (Egyes kórházi vizsgálatok ugyanis azt írták le, hogy a frissen felvett betegeknél mintha valamennyire jobb lenne a hatás.) Ezek azonban szintén sikertelenül végződtek (Holubar et al, 2021, Boaseed et al, 2022, PRESECO, 2021). A japánok, ahonnan maga a gyógyszer származik, le is állították a saját vizsgálatukat.

A fentieknek fényében érthető módon a favipiravir használata nem szerepel az amerikai kezelési irányelvben, nem szerepel az angol irányelvben, nem szerepel a német irányelvben és nem szerepel a WHO irányelvében sem.

Látható tehát, hogy a "a favipiravir hatóanyagú gyógyszerek hatásosságának megkérdőjelezése" teljes mértékben megfelel az orvostudomány jelenlegi álláspontjának.

Önmagában is kérdést jelent, hogy ezek után hogyan szerepelhet a magyar COVID-19 kezelési protokollban ez a gyógyszer. Az igazi probléma azonban nem is a szerepeltetése, hanem a transzparencia hiánya: az, hogy nem ismerhető meg, hogy a magyar irányelv kidolgozói milyen tudományos ismeretek alapján, milyen bizonyítékokra támaszkodva fogalmazták meg ajánlásukat.

Érdemes mind tartalmát, mind formáját tekintve összevetni például az ausztrál terápiás ajánlást (https://covid19evidence.net.au/wp-content/uploads/FLOWCHART-12-DMTS-FOR-ADULTS.pdf és https://app.magicapp.org/#/guideline/L4Q5An) a magyaréval (https://koronavirus.gov.hu/sites/default/files/sites/default/files/imce/magyar_koronavirus_kezikonyv_igazolt_covid-19_betegek_kezelese_cimu_fejezet_-_2021_november.pdf): az ausztrál irányelv összesen 734 oldal tudományos bizonyítékot sorol fel, egy interaktív, könnyen kezelhető webes felületen, mely strukturáltan lebontva és különböző tárgyalási mélységekben megjeleníthető módon tartalmazza az ajánlásokat, részletes magyarázatokkal, háttéranyagokkal, grafikus illusztrációkkal, klinikai döntési segédletekkel, visszajelzési lehetőséggel. A magyar irányelv egy kinyomtatott, majd rossz minőségben beszkennelt 12 oldalas fájl, ami egyetlen irodalmi hivatkozást sem tartalmaz! Pedig a hivatkozás aztán nem pénzkérdés.

(Az érdekesség kedvéért: az ausztrál irányelv tartalmazza a favipiravirt – narancssárga keretes, “NE ALKALMAZD [kiemelés az eredetiben – FT] klinikai kutatáson kívül” figyelmeztetéssel…)

Ehhez az irányelvhez hasonlóan az OGYÉI feljelentéssel fenyegető közleménye is úgy fogalmazza meg állításait, hogy semmilyen bizonyítékot nem állít mellé a közvélemény számára. Az OGYÉI természetesen képviselheti azt az álláspontot, hogy a favipiravir hatásos, de nem teheti meg, hogy nem indokolja meg, tudományos bizonyítékokkal, hogy ezt mi alapján teszi.

A fentiek azonban csak a probléma kisebb részét jelentik.

A jóval nagyobb probléma, hogy az OGYÉI az általa el nem fogadott álláspontot nem tudományos értelemben vitatja. Nem leírja a bizonyítékait, nem megkérdőjelezi az ellentétes bizonyítékokat rámutatva azok hibáira (mert lehet, hogy van ilyen, az is lehet, hogy nekem sincs igazam a fentiekben!), nem a tudományos élet szokásos fórumait veszi igénybe egy tudományos vita lefolytatására – hanem a rendőrségen büntetőfeljelentést tesz.

Megbeszélés tárgya lehet, hogy egy demokratikus társadalomban mi az a pont, aminél hatósági úton – és nem a tudományos vita eszközeivel – kell fellépni például egy olyan állítással szemben, ami egy adott gyógyszer hatásosságát megkérdőjelezi. Magam is azt gondolom, hogy van ilyen pont, különösen egy éppen zajló járvány esetében. De ezt most nem is részletezném, ugyanis nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a mostani vita nem erről szól: itt nem az történt, hogy az ATudosokAltalEltitkoltIgazsagokNyomaban!!!! blogon leírták, hogy kiszivárgott dokumentumok szerint mindenki másnapra meghal, aki favipiravirt vesz be. Az említett cikkekben tanszékvezető egyetemi tanárok, orvosprofesszorok, évtizedes gyakorlatú gyógyszerészek nyilatkoztak. A tudomány aktuális állásának megfelelően.

Egészen perverz helyzettel állunk tehát szemben: a favipiravir hatásosságáról a tudományos ismeretekkel szembenálló kijelentést tevők feljelentik a tudományos ismeretek talaján álló kijelentést tevőket – rémhírterjesztés miatt.

A nyilvánosság előtt zajló kommunikáció olyan mintázatot mutat, és azt a látszatot kelti, hogy a szándékuk: megfélemlíteni a kutatókat (egy potenciálisan letöltendő börtönbüntetéssel fenyegetett bűncselekményről van szó!), megmutatva, hogy mi történhet, ha valaki elmondja a – tudományos, szakmai – álláspontját. Az OGYÉI meg sem próbál vitatkozni, egyetlen tudományos cikket nem citál, egyetlen kutatásra nem hivatkozik – hanem büntetőfeljelentést tesz. Már rég szó nincs tehát arról, hogy az orvosszakmai vitákat tudományos fórumokon illene folytatni; az OGYÉI bilinccsel való fenyegetéssel (és ennek médiában történő hirdetésével) kíván "vitatkozni". Ha tudományos vita van is arról, hogy a gyógyszer hatásos-e, azt nem lehet egy rendőrségi eljárás közepette kezelni. Újra hangsúlyozom, hogy itt a tudomány művelői közötti vitáról van szó, márpedig a tudomány művelői közötti vitát nem lehet jogszolgáltatás szintjén kezelni: az OGYÉI nem használhatja fel egy tudományos vitában eszközként, hogy feljelentést tesz, hátha a vitapartnereit elviszi a rendőrség. Ennek a gondolata is ijesztő, és úgy vélem, hogy már a lehetőségének a felvetése is példátlan támadás a magyar tudományos élet ellen, hiszen ennek a puszta említése is alkalmas a "dermesztő hatás" elérésére, ahogy az angol mondja, tehát, hogy kutatók ne merjék elmondani a szakmai véleményüket, attól való félelmükben, hogy azért esetleg büntetőeljárás indulhat. Ebből fakadóan ennek a jelentősége szerintem messze túlmutat a favipiravir hatásosságán.

Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy ez a probléma független attól, hogy kinek van igaza. Ha az OGYÉI-nek az első sortól az utolsó sorig mindenben igaza van, és a két cikk az első sortól az utolsóig mindenben téved, akkor is elfogadhatatlan, hogy börtönbe zárással fenyegető eljárást indítanak, mert kutatók elmondták a legjobb tudásukon és friss nemzetközi kutatási eredményeken alapuló véleményüket egy tudományos kérdésben.

Kifejezetten szomorú, hogy nem ismerik fel, hogy ha valaki nem engedi a valódi tudományos diskurzust, azzal elsőként épp a tudománynak, és azon keresztül a saját céljainak fog ártani. A valódi kutatók véleményének az elnyomása ugyanis olyan vákuumot teremt, amit mindenekelőtt az áltudomány fog betölteni. És az viszont tényleg "akadályozhatja a koronavírus járvány elleni védekezés eredményességét", és "alkalmas lehet arra, hogy a betegek bizalma a gyógyszerekben és a gyógyszer által kiváltott gyógyhatásban megrendüljön". Ha a tudományosan megalapozott vélemények, nézetek, álláspontok szabad áramlásába tesznek egy gátat, akkor meghal az a rész, ahová beáramlanának ezek információk. A közösség érdekeit nem szolgálja a csend.

Az OGYÉI természetesen pontosan tudja, hogy a feljelentésének semmi értelme (merem legalábbis remélni, hogy valójában nem gondolják, hogy a tudományos konszenzus ismertetése "rémhírterjesztés"!), és el fogják utasítani, de nekik ez mindegy, mert a célt, a bilincs meglengetését, azt, hogy büntetőeljárás súlyával rettentsék el a kutatókat a véleményük elmondásától, elérik. Látatlanban is bizonyos vagyok abban, hogy az OGYÉI-nél beosztottként dolgozó több száz, tisztességes, szakmailag rendkívül felkészült, a közösségért dolgozó szakember számára is elfogadhatatlan mindez.

Azt gondolom, hogy a magyar egyetemeknek, kutatóintézeteknek, a tudományos akadémiának nagyon egyértelműen és nagyon határozottan ki kellene állniuk ezen a ponton a tudományos véleménynyilvánítás szabadsága mellett. Bármennyire is partikuláris apróságnak tűnik a favipiravir hatásosságának kérdésköre, véleményem szerint az orvostudomány elleni olyan támadást, ahol a társadalmat legjobb tudásuk szerint szolgáló tudósok sajtónyilatkozata miatt egy állami szerv letöltendő börtönbüntetéssel fenyegetett bűntettért tesz feljelentést, nem szabad szó nélkül hagyni, különben senki sem tudhatja, hogy mi lesz a következő lépés. Csak azt, hogy annak mi lesz az áldozata: a magyar tudomány és a magyar emberek egészsége.


(Az írás a 2022. február 1-én érvényes állapotot tükrözi.)

A szerző klinikai biostatisztikus, orvosbiológiai mérnök. A fent leírtak teljes egészében a magánvéleményét képviselik.

Frissítés (2022. február 15.): Nagy örömömre február 15-én a Magyar Tudományos Akadémia egy állásfoglalást adott ki a témában, mellyel teljes mértékben egyet tudok érteni (magam is aláírója voltam).